Coaching Mesék 1-3.

2018/11/08

Sokszor érzem úgy, hogy Watson coachként az a dolgom, hogy egy elvarázsolt kastélyban végigkísérjem az ügyfelet a görbe tükrös teremben: nézd, mekkora pocakja van ennek a problémának! Úristen, ez így föléd tornyosul? Hogy kidülled a szeme, de vicces! Na tessék, most meg a feje tetejére állt!

Aztán amikor kicsodálkoztuk magunkat, akkor miért ne mehetnénk tovább befelé a kastélyba? Van itt minden, varázspálca, láthatatlanná tevő köpeny, hétmérföldes csizma – amit csak a kreatív elme el tud képzelni. És fel tud használni, hogy kiszabaduljon megakadt helyzetéből és elérje a célját. Mint ahogy a királyfi győzi le a sárkányt a mesében, hogy elnyerje a királylány kezét. Vagy mint ahogy az alábbi a hős coacheek is legyőzték az útjukat elálló sárkányt, hogy mehessenek tovább a dolgukra.

Az alábbi sztorik vagy pont így történtek, vagy akár így is történhettek volna, a jótündér a  fantázia használatának jogát fenntartja. Különben meg aki nem hiszi, járjon utána!

 

A JÓTÜNDÉR

Volt egy jótündér, volt neki egy árnyéka, az ment vele mindenhova, mert nagyon féltette. Folyton  duruzsolt is a fülébe, hogy jaj, ezt ne csináld, mert baj lesz belőle, jaj azt se, mert ahhoz meg nem értesz!  Hú, ez veszélyes! Amazért meg ki fognak nevetni!  Elege lett ebből a jótündérnek, és mert nagyon unatkozott már otthon, beült az autóba, hogy elmegy coachnak. Az árnyéka meg az anyósülésen rémüldözött, hogy jaj vigyázz, jobbról jönnek! Úristen, fékezz!

Figyelj, szívem  - szólt a jótündér - , fogd már be egy kicsit, dőlj hátra és élvezd a tájat! És akkor aztán mentek szépen nyugodtan.

 

A FIÚ ÉS A FŐNÖK

Volt egy fiú, okos, lelkiismeretes, akkoriban még nem is utálta annyira a munkáját.  Hanem lett egyszer neki egy főnöke, de nem ám a szomszéd irodában, hanem az óperenciás tengeren túl. Ez a főnök  néha kiugrott a  telefonkagylóból, mint  dzsinn a palackjából, angolul ordított francia akcentussal, és olyan hatalmasra fújta fel magát, hogy szegény fiú meg se mert szólalni ijedtében.

A jótündér megkérdezte a fiútól, hogy van-e mire felmásznia, hogy nagyobbnak tűnjön. Na, ültetett erre a fiú egy égig érő paszulyt, felmászott rá, olyan magasra, hogy meglátta felülről a dzsinn kopaszodó feje búbját. Onnan nézve nem is volt már félelmetes, hanem inkább nevetséges. De a fiú nem akarta kinevetni, hanem lejjebb kúszott egy kicsit a paszulyon, egészen addig, amíg egy magasságba került a szemük, a fiúnak meg a főnökének. Azóta így beszélgetnek.

 

A LÁNY ÉS A SZEREPEI

Volt egy lány, az olyan volt, mint egy matrjoska baba. Volt benne egy anyababa, egy feleségbaba, egy dolgozóbaba, egy tanulóbaba, meg még vagy tucat másik. Már olyan sokan voltak, hogy szegény lány majd kidagadt a sok mindentől. A babák meg rendetlenkedtek, randalíroztak, nem hagyták szegény lányt egy percig se nyugton pihenni.

Mondja erre a jótündér, hogy figyelj te lány, nem akarod tornasorba állítani ezeket a babákat? Úgy is tett a lány, fogta a babákat szépen egyesével, és libasorba állította őket, és megkérte őket, hogy most már ne egyszerre ordítsanak, hanem mindenki egyesével mondja, mit akar, és senki ne izguljon, mindenkire sor kerül.  Úgy is lett, a lány meg lefogyott 10 kilót.

 

Please reload

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

Please reload

Archív

Please reload

Címkék

Please reload

©2017 BY WATSON COACH ISKOLA.

  • Facebook - Black Circle
  • YouTube - Black Circle